Rossz doktor?

"Szeretném megköszönni ezt a díjat a főszereplőnek, Hugh Laurie-nak, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy tehetségesebb íróként tűnjek fel, mint amilyen valójában vagyok, és azoknak az embereknek, akik cinikussá, dühössé és frusztrálttá tettek. Nélkülük nem születhetett volna meg Doktor House karaktere" - ezzel a nem éppen mindennapi kommentárral vette át 2005-ben az Emmy-díjat a hajdani ügyvéd, David Shore, a Doktor House című tévésorozat ötletgazdája.

Az író-producerben akkor fogalmazódott meg a széria alapszituációja, amikor - az orvosi szakzsargont mellőzve - "bekattant a csípője", és fájdalmait kivizsgálandó egy neves specialistához jelentkezett be. Lévén az orvos igencsak felkapott szaktekintély hírében állt, már az időpont egyeztetése is eltartott egy jó darabig. Csak három héten belül tudott konzultálni vele, addigra azonban a panaszai megszűntek. Ezek után Shore szükségtelennek érezte, hogy megjelenjen a rendelőben, ahová azonban - adott szó kötelez alapon - mégiscsak ellátogatott. "Az orvos hihetetlenül udvarias volt velem - emlékszik vissza a történtekre. - Eszébe sem jutott, hogy "mi a fenét keresek ott, lopom, a drága idejét, ha nem fáj semmim?" Akkor futott át az agyamon, hogy mi lenne, ha egyszer kifognék egy olyan dokit, aki mindezt a szemembe is mondaná."

Így született meg Dr. Gregory House figurája, akit kiagyalójánál, David Shore-nál jobban talán senki sem jellemezhetne: "Doktor House-nak bizonyára nagyon jót tenne, ha pszichiáterhez járna, a nézőknek azonban semmiképp. Mondhat bárki bármit, pont azért szeretjük őt, mert akkora görény." Egy másik nyilatkozatában hasonlóan kíméletlen: "Bosszant, amikor azt hallom az emberektől vagy a rajongóktól, hogy "zsémbes pasi ez a Dr. House, de aranyból van a szíve". Ezúton jelezném, hogy olyan nincs neki."

És hogy mégis miért viseli el az epés megjegyzésekkel, cinikus beszólásokkal büszkélkedő, a rendelési időben kórházsorozatokat bámuló, pácienseit gyakorta lesajnáló dokit a képzeletbeli New Jersey-i ispotály? Természetesen azért, mert zseniális koponya. "Szerintem minden, amit a doktor a sorozatban tesz, igazolható, a páciensei javát szolgálja - magyarázza a széria egyik írója, Lawrence Kaplow egy interjúban. - Cinikus megjegyzései nem feltétlenül vannak összefüggésben az orvosi tevékenységével. Nem számít, hogy mennyire szélsőséges figura, ha életeket ment." Dr. House személyében felülírja a jóságos, megértő, együttérző doktor bácsikról a közvéleményben élő képet; nem annyira a betegért küzd, mint inkább a betegségekkel szemben száll harcba, ha csatát nyer, a páciens is meggyógyul. Igaz, csak mellesleg.

A Fox tévécsatorna a figurát eredetileg egy harmincas évei elején járó, vonzó ifjúban szerette volna viszontlátni, így a gyártócég és a pilot rendezőjének, Bryan Singernek a Bad Hat Harry Production névre keresztelt vállalata is ez irányban kezdett tapogatózni. Az X-Men direktorának nagyon is határozott elképzelése volt azzal kapcsolatban, hogy milyen legyen a szarkasztikus dokit életre keltő színész: "Elég volt a britekből - adta ki a rendező munkatársainak a sorozat szellemiségéhez méltó utasítást - már így is épp' elég van belőlük Hollywoodban, ráadásul képtelenek rendesen elsajátítani az amerikai akcentust." Követendő példaként pedig egy, a namíbiai napsugár beszűrődő fényében, a fürdőszobában felvett videofelvételre hivatkozott, amin egy jellegzetesen "amerikai", markáns arcú negyvenes színész, Hugh Laurie szerepelt.

Az angol beteg

Aki persze születését tekintve brit, méghozzá - külföldiek számára - nagyon is klasszikus értelemben. Az evezésben olimpiai bajnokságot nyerő orvos apától származó, skót ősökkel is büszkélkedő Hugh Laurie elit neveltetésben részesült. Előbb a híres etoni középiskolát, majd az előkelő Cambridge Universityt abszolválta antropológia és régészet szakon. Elmondása szerint az említett szakpárra csupán azért esett a választása, mert elég könnyűnek tűntek ahhoz, hogy mellettük büntetlenül napi nyolc órát tölthessen a vízen a cambridge-i evezősök oszlopos tagjaként. A később hivatását képező színházzal az egyetemi színpadon ismerkedett meg, aminek előbb állandó szerzője, majd színésze is lett olyan iskolatársakkal az oldalán, mint egykori szerelme, Emma Thompson vagy gyermekei keresztapja, Stephen Fry.

Laurie-t - bár Amerikában teljességgel ismeretlen volt - hazájában, Nagy-Britanniában az egyik legnépszerűbb komikusként, a Fekete vipera című széria sztárjaként jegyezték. Amikor a Dr. House szerepére jelentkezett, nem táplált túlzott reményeket, amit mi sem bizonyított jobban, mint hogy szent meggyőződése volt, tulajdonképpen az egyik mellékszerepre castingol; egy olyan kellemetlen figura, mint a New Jersey-i orvos csak szárnysegédje lehet a szimpatikus főszereplőnek, Dr. Wilsonnak. Hogy "túlkorosként" és britként Laurie mégis bekerült a Doktor House produkcióba, nem kis színészi teljesítményre vall. A lelkendező kritikák is elsősorban az ő személyének tudják be, hogy a széria ekkora sikert aratott. "Egy rakás orvosi szakkifejezést kell eldarálnia tökéletes amerikai angolsággal - indokolja Katie Jacobs, a show egyik producere Laurie 2006-os Golden Globe-díját -, ráadásul egy mankóval a hóna alatt rohangál le-föl." Merthogy Dr. House karakterének egyik szembeötlő vonása a sántasága. Egy a combját érintő érelzáródást követően az izmai teljesen elhaltak, így fájdalomcsillapítókon tengődik, hatás(talanság)uk nem kevés szerepet játszik abban, hogy mikor, mit és éppen kinek szól be. Ennek köszönhetően a rendező, Bryan Singer Laurie-t állítólag csak úgy instruálta a felvételek alatt, hogy "ez most egy olyan jelenet, amiben egy Vicodin van benned, itt viszont kettő, ebben pedig még nem vettél be egyet sem."

 A brit színész felelősségteljes aktor lévén maga is megtapasztalta a szert, aminek hatását egy interjúban csak így kommentálta: "Most már minden világos. Csak abban az esetben próbálja ki bárki, ha tényleg nagyon fáj valamije. - Majd ironikusan így folytatta: - Szerintem szörnyű hibát vétettek, amikor engem választottak erre a szerepre. Az amerikai színészek természetesek és vonzók. Gyönyörű szemöldökük van, amit képesek ellenállhatatlanul felvonni, a hangjuk pedig érzékien búg. Nekem nem állnak ilyen eszközök a rendelkezésemre, úgyhogy csak egyet tehetek, kénytelen vagyok játszani."

Hugh Laurie, akinek a mai napig lelkiismeretfurdalása van azért, hogy a többszörösét keresi azzal, hogy doktor apja "hamis lenyomatát" alakítja, nem véletlenül került be a stábba. Mint nyilatkozatai bizonyítják, az őt kiválasztó rendezőhöz, Bryan Singerhez és az ötletgazdához, David Shore-hoz hasonlóan, neki sem kell a szomszédba mennie egy kis iróniáért és cinizmusért: "Olyan családban nőttem fel, ami meglehetős intoleranciával viseltetett minden irányában, ami nem volt eléggé tudományos. Egy kicsit sért is, hogy a New Age korát éljük. Ha egy forgatáson eltüsszentem magam, biztos, hogy negyven ember rohan oda echinacea-cseppekkel, de előbb eszem meg egy ceruzát, mint hogy bevegyek belőlük. Szerintem bokszolni is ezért kezdtem el. Ez a válaszom azoknak a fehér pizsamás embereknek, akik megérzik egymásban a chi-t."

A sátán kutyái

Az ötletgazda, David Shore szerette volna, ha a Dr. House a két legnépszerűbb sorozat-típus, a kórházsorozat és a bűnügyi széria erényeit egyesíti magában. "A Dr. House tulajdonképpen olyan, mint egy krimi - magyarázza az író-producer -, csak a rosszfiúkat baktériumoknak hívják bennük." Aki pedig jó zsaru módjára fülön csípi ezeket a bacilusokat, vagyis a rendelkezésére álló nyomokból kikövetkezteti, hogy melyikük is felelős a bűnesetért, mi több, kitalálja, hogy hogyan iktathatná ki őket, nem más, mint maga Dr. Gregory House.

Nem egy a szériával foglalkozó cikkben utaltak arra, hogy Sir Arthur Conan Doyle híres nyomozója, Sherlock Holmes és a New Jersey-i doktor figurája között számos párhuzam mutatható ki. A stáb nem is tagadja ezt, már House elnevezése is egy - David Shore-t idézve -"fonetikus hommage" (az angolban "Holmes" nevét a "home", vagyis "otthon" szóhoz hasonlatosan ejtik ki, a "house" pedig "házat" jelent); de közös vonása a karaktereknek a drogfüggőség is (Dr. House a Vicodin, Sherlock Holmes a kokain és a heroin rabja). Mindketten a 221/B-ben laknak; egy igaz barátjuk, hű fegyverhordozójuk van, Watson és Wilson doktor (Robert Sean Leonard); megegyeznek abban is, hogy éles intelligenciáról árulkodó, dedukciós módszerrel jutnak a megoldás birtokába és hogy az életükben kitüntetett szerep jut a zenének (Holmes hegedűn játszik, míg Dr. House zongorán).

Arról már nem is beszélve, hogy Sir Arthur Conan Doyle figurájához egy valódi doktor, korának híres orvosa, a törvényszéki orvostudomány úttörője, Dr. Joseph Bell személye és munkássága szolgáltatta az inspirációt (itt jegyzendő meg, hogy a Dr. House látványeffektjei - a testüregekbe tett trükk-kamerás kirándulások, a vér áramlását vagy a vírusok osztódását bemutató számítógépes animációk stb. - erősen emlékeztetnek az igazságügyi szakértők munkáját körüljáró Helyszínelők széria képi világára).

És hogy a sorozat alkotói egy ponton túl nem fogynak-e ki a titokzatos orvosi esetekből? Az állandó szakértőként alkalmazott Dr. Ellen Gray egyik nyilatkozatában eloszlatja az aggodalmakat: "Rengeteg betegség van. Olyanok is akadnak, amikről a nézők nem is álmodnának, ráadásul ezeket sokféle módon lehet tálalni. Sokkal nagyobb probléma a számunkra, hogy hogyan jutassuk el részenként a betegeket legalább háromszor a halál-közeli állapotba." Az esetek többségét egyébként a New York Times magazinjának Diagnózis című rovatából vették át az írók, így Dr. House érelzáródás okozta kórképét is. A misztikus nyavalyák Lawrence Kaplow szerint azonban csak az apropót jelentik ahhoz, hogy a szereplők főbb karaktervonásai, motivációi feltáruljanak. Az esetek a betegek és hozzátartozóik mellett a Dr. House vezette orvosteam tagjairól is sokat elárulnak.

A széria atyja, David Shore számára nem csupán "egy újabb kórházsorozat" a Dr. House: "Számomra ez a show elsősorban etikai kérdésekről szól. Arról, hogy egy betegség, egy váratlan helyzet hatására milyen irracionálisan viselkednek az emberek; hogyan csapják be magukat; mi mindenre képesek azért, hogy elkerüljenek, vagy megvalósítsanak valamit. Amikor Dr. Gregory House és csapata megold egy rejtélyes orvosi kérdést, nem egyszerűen a betegség okát szüntetik meg, sokkal mélyebbre ásnak, egészen a probléma gyökeréig. Ők - hozzám hasonlóan - nem a "hogyanokra", hanem a "miértekre" keresik a választ."